Az ütéseket a test érzi, de a lélek szenved tőle

Van, amire nincs mentség. Egyszerűen nem létezik épkézláb magyarázat. Az elcsattanó pofonra, vagy a szóbeli bántalmazásra semmi sem jogosíthat fel soha senkit. Hiába nyűgös, fáradt valaki, az még nem ok az erőszakos, másokat megalázó cselekedetre.

Nem lehetünk elnézőek, mert az elsőt majd követi a második eset…

Az ütéseket a test érzi, de a lélek szenved tőle. Mert az, aki kapja, azt hiszi megérdemelte, biztos valami oktalant mondott vagy tett. A legtöbb bántalmazottnak alacsony az önértékelése, s sokszor vonz be nárcisztikus, manipulatív embert az életébe. Persze főként akkor, ha már gyermekkorában is ismert ilyen embert. S a lelki/testi sérülése nem lett kezelve.

Ha nem volt építő jellegű felismerése felnőtt korára, könnyedén csúszik bele egy bántalmazásra hajlamos ember karjaiba. Már csak azért is, mert megtéveszti az ismerősség érzete, szíve nagyot dobban, hogy a másikkal milyen gyorsan egy hullámhosszra került. Persze egy apró villanás erejéig feltűnik neki, hogy valami nem stimmel az illetővel. De mert a nárcisztikus bántalmazó egyébként elképesztően jó társaság és rendkívül elementáris erejű hévvel bír, gyorsan el is alszik minden kétsége.

S bár azt már valószínűleg rengeteg apró megalázó mondat is megelőzte, mégis csak az hat az áldozatra igazán először. Sajnos akkor is csak pár perc, esetleg óra erejéig. Ugyanis az első ijedtség után gyorsan megmagyarázza a másik cselekedetét. „Biztos sok a gondja. Fáradt. Rengeteg a munkája. Ilyen bárkivel előfordulhat.”- mormolja maga elé.

Míg a legtöbben, ha bántalmazó attitűdű emberrel találkozunk, rögtön elmenekülünk, addig egy érzelmileg sérült ember nem. Egyszerűen azért, mert sokan láttak gyermekként a környezetükben vagy a saját családjukban ilyen helyzeteket. Az áldozat szerepkörben maradó fél, aki nem vált el, nem tett semmit vagy csak keveset, rossz példaként áll előtte arról, hogy lehet így is élni. Sőt, van, hogy a tudatalattijába az egészről valamiféle eltorzult, de számára működőképesnek tűnő szeretetteljes kapcsolat képe rémlik fel.

Már csak azért is, mert a legtöbb családon belüli érzelmi és/vagy fizikai abúzus egy valaha szeretetteljesnek (hitt) kötelék következménye. S a szeretetre hivatkozva sokan követnek el szörnyű dolgokat, s bocsátanak meg olyat, amit nem szabadna sohasem. Mert akár érzelmileg, akár testileg tipornak meg minket, azt nem szabadna jóváhagynunk és felmenteni a másikat cselekedetei alól. Hiszen így csak tönkretesszük magunk, és ha már vannak gyermekeink, akkor nekik is nagyon rossz példát mutatunk azzal, ha nem lépünk ki egy érzelmileg és testileg megterhelő viszonyból…

Forrás: miragemagazin.hu